Az utóbbi időben valószínűleg te is sokszor találkoztál már a “level up” avagy a “szintlépés” népszerű fogalmával. Én, személy szerint, a videójátékokra gondolok először, amikor meghallom ezt a kifejezést és izgatottsággal tölt el eljátszani a gondolattal, hogy szintet léphetek a fejlődésemben, akárcsak a videójátékok karakterei miután sikeresen megküzdöttek az adott szinten lévő kihívásokkal. De vajon létezik szintlépés a videójátékokon és a filmeken kívül is? És ha igen, honnan tudjuk, hogy szintet léptünk?
Ebben a cikkben pszichológiai szempontból közelítem meg ezt a kérdést és bemutatom, hogyan is állhat összefüggésben a tudás, a bölcsesség és az a bizonyos szintlépés egymással.
A szervezetpszichológiában egy elterjedt fogalom a tudásmenedzsment. Számos tudásmenedzsmenttel kapcsolatos elméletet és koncepciót dolgoztak már ki, aminek az volt a célja, hogy rendszerbe foglalja az adat és az információ áramlását, valamint feltérképezze azt, hol és hogyan jelenik meg az információ és a tudás a szervezetben és ezt hogyan lehet a leghatékonyabban kiaknázni a sikeres működés érdekében.
Tacit és explicit tudás?
Az egyik legismertebb és legegyszerűbb osztályozási rendszer, ha a tudásról beszélünk, az explicit és implicit/tacit tudás között tesz különbséget.
Az explicit tudás konkrét, megragadható tudást jelent. Tárgyi tudást, rendszerezhető tudást, például az ok-okozati összefüggések feltárását, az ismereteinket. Ezzel szemben a tacit tudás vagy más néven implicit tudás egy személyhez kötődő, “megragadhatatlan” tudás, amit sok esetben nem lehet szavakba önteni. Ez köznapi megfogalmazásban az úgynevezett tapasztalati tudás vagy használati tudás.
Az utóbbi időben sokat gondolkodtam a személyiség-fejlődés és a tudatosság témaköreivel kapcsolatban és megfigyeltem egy folyamatot ami gyakran lezajlott az életemben, amikor valóban(!) megtanultam és elsajátítottam valamit és nem csak elméleti szinten ismertem meg: tehát amikor szintet léptem a tudatosságomban.
“A tudás nem ugyanaz, mint a bölcsesség. Nem tudni kell, hanem tenni.”
A fenti idézetet Dan Millman A békés harcos útja c. könyvében és/vagy a filmben olvastam/hallottam először körülbelül 10 évvel ezelőtt. Dan Millman könyvei és a Békés harcos útja című film már hosszú évek óta kerül elő újra és újra az életemben és mindig tanulok belőle valamit. Azonban, véleményem szerint azért tudni is kell. Legalábbis fogalmazhatunk úgy is, hogy az alább ismertetett, egyéni tudásmenedzsment folyamatomnak meghatározó eleme a tudás, ami számomra elősegítette azt a bizonyos szintlépést, avagy a bölcsességem gazdagítását.
A következő folyamat jelent meg az életemben:
- lépés: Magamba szívtam az információt: például elolvastam cikkeket, könyveket a témában, részt vettem egy előadáson, workshopon, konferencián stb…
- lépés: Elhelyeztem az információt egy rendszerben, hogyan kapcsolódik az információ ahhoz, amit eddig tudok. Ez megtörtént egyszerre tudatosan és tudattalanul is.
- lépés: Létrejött a tudás.
- lépés: Tapasztalatokat szereztem, illetve felismeréseim születtek. (Erre azt a kifejezést szoktam használni, hogy “ráébredtem” vagy “megvilágosodtam”, ami azt jelentette, hogy az eddigi tapasztalataim és a tudásom egyveleget alkotva találkoztak és aztán megszületett egy felismerés, ami aztán elősegítette a fejlődésemet és egy új szintre emelte az életemet.
Ez utóbbi úgy történt, hogy amikor felismertem valamit, általában alig vártam, hogy ezt a felismerést, immár tudatosan, kipróbáljam az életemben: tudatosan akalmazva, beépítve azt. Például különböző kihívásokat találtam ki magam számára, hogy tovább növeljem a tapasztalataimat és a megerősítsem tudásomat az adott témával kapcsolatosan. A szintlépés akkor következik be, amikor sikerült az új felismerést alkalmaznom életem valamennyi területén azáltal, hogy teszteltem és begyakoroltam azt. Amikor a felismerés már nem okoz rendkívüli lelkesedést és kíváncsiságot bennem, hanem “alapvetőnek” veszem, általában akkor már beépült részben vagy egészben az életembe.
Úgy gondolom, hogy a példák nagyban támogatják a megértést. A fenti folyamatot ezért szemléltetem a következő egyszerű példával:
Tegyük fel, hogy egy könyvesboltban sétálva vagy egy startup eseményen felkelti a figyelmemet Eric Ries – Lean Startup című könyve. Megvásárolom a könyvet, majd elolvasom azt, tehát magamba szívom az információt (1. lépés). Miután elolvastam a könyvet, átgondolom (tudatosan és tudattalanul is), hogyan kapcsolódik a könyvben olvasott információ az eddig megszerzett tudásomhoz. Ebben az esetben például beazonosítottam, hogy a lean startup szemlélettel kapcsolatos információk összefüggésben vannak az innovatív szervezeti kultúrákkal kapcsolatos korábbi ismereteimmel (2. lépés), valamint felismertem azt is, hogy a könyvben megfogalmazott MVP (minimum viable product = a leggyorsabban elkészíthető, első, működő prototípus) fogalom hogyan implementálható más életterületeken is. Például ráébredek arra, hogy életünk számos területén növelheti a hatékonyságot és gyorsíthatja egy projekt vagy feladat megvalósítását, ha elkészítek egy első, de nem tökéletes verziót, letesztelem, és azután végzek rajta módosításokat, és fejlesztem tovább. Például ahelyett, hogy egy éven vagy hosszú hónapokon át szerkesztek egy weboldalt vagy webshopot inkább meghatározom a legfontosabb márkaelemeket, illetve a felhasználhatóság szempontjából meghatározó elemeket, publikálom az oldalt és visszajelzést kérek a célpiacom szereplőitől, majd a begyűjtött információk alapján továbbfejlesztem induló projektemet. De az elmélet működik feladatszinten is, például cikkek írásánál, tehát először elkészítek egy első verziót egy cikkből körülbelül 30 perc vagy maximum 1 óra alatt és hagyom, hogy a gondolataim és az ötleteim az adott témával kapcsolatban szabadon teret kapjanak, majd azután tekintem át újra, hogyan és mit módosítsak, hogyan strukturáljam át a bekezdéseket (3. és 4. lépés). A “megvilágosodásom” után összeírok egy listát, milyen ilyen és ehhez hasonló helyzetekben tudom tesztelni az adott felismerést, és elkezdem kipróbálni a gyakorlatban, valódi tapasztalatot szerezve. Ha szeretném játékosabbá tenni az egész folyamatot, akkor akár 30 napos kihívásokat is rendelek az új felismerésekhez. A fenti példánál maradva elhatározhatom, hogy 30 napon keresztül különböző feladatokban, projektekben, szituációkban próbálom ki az MVP szemléletet, tapasztalatok gyűjtése és a tudásom elmélyítése céljából.
Összefoglalás
A coaching épp azért lehet igazán hatékony módszer, mivel sok esetben a tacit tudásunkat segít kiaknázni azáltal, hogy azt explicit tudássá konvertáljuk, vagyis bizonyos értelemben a tacit tudásunkat tudjuk explicit tudássá alakítani, “tudatosítani”. Amikor pszichológus-coach-ként egy ügyféllel dolgozom, pontosan ezen a folyamaton segítem végig az ügyfelemet és abban nyújtok támogatást, hogy gyorsabban jusson el a felismerés/ráébredés/megvilágosodás fázisáig, ahonnan már önállóan tudja folytatni a megkezdett folyamatot még több tapasztalatot szerezve.
Ha felkeltette az érdeklődésedet az, hogy milyen lehet megtapasztalni a szintlépést, keress engem bizalommal az alábbi elérhetőségen, vagy kattints a Kapcsolat menüpontra.
